D. az Újezd és a Hellichova sarkán, a villamosmegállóhoz közel vár rá egy csütörtöki napon, pontban reggel tízkor. M. késik. Minden elhaladó villamos láttán megmozdul a gyomra, de mivel nem látja M.-et, alábbhagy a remegés. Végül balra nézve észreveszi. Kiszúrja jellegzetes járásáról, fura karlendítéséről. Mintha állandó késztetést érezne, hogy elkapjon valami láthatatlan tárgyat a levegőben. Piros pólóban van, kezében a régi, királykék, oldalt fehér csíkos melegítője, sötét, kicsit elnyűtt farmer és az elengedhetetlen, fekete napszemüveg.
D. úgy tesz, mintha észre sem venné és élvezi, hogy M. minden lépésével fokozódik az izgalma, míg végül már egész testében reszket. Amikor M. odaér, D. meglepetést színlelve felé fordul. Mindketten mosolyognak, halkan kuncognak és percekig ölelkeznek. Annyira lehetetlen a helyzet, mégis találkozhatnak és együtt tölthetik az egész napot. D. megcsókolja M. nagyon vastag, puha száját, fölötte az anyajegyet, M. visszacsókol. Újra beszívják egymás illatát annyi távol töltött nap után. Mindegy, hová mennek.
Egymásba karolva sétálnak az Újezden a Moldva irányába, aztán letérnek balra és egy hatalmas vaskapun át a Szokol számára fenntartott régi kis kőpalotába jutnak. M. itt bérel irodát új vállalkozásához. Nagy kulcscsomót vesz elő táskájából, mert az irodáig három kapun és két-három ajtón át vezet az út. A kastély közepén reneszánsz udvar, apró kavicsokkal teli, galambos szökőkúttal. Az irodához faragott korlátos, mélybarna falépcsők vezetnek. A szobában tintakék szőnyeg, olajzöld, falábú bársonykanapé és kimondottan nehéz tömörfa asztal. Fehérre meszelt falakon prágai plakátok bluetech-kel fölragasztva, a plafon sarkaiban méretes pókhálók.
M.-nek nagyon fontos D. véleménye. Tudni akarja, tetszik-e neki a hely, hogy örül-e a vállalkozásnak, hogy kivívja-e az elismerését. D.-nek valóban rokonszenves ez a többszáz éves palota, egyedi hangulatával, a hófehér fallal, sötétbarna faajtókkal-ablakokkal, de ha nem találna itt semmi kedvére valót, akkor is együtt örülne M.-mel az új vállalkozás beindításának és együtt élné át vele a kezdeti izgalmakat.
Egész napos kirándulást terveznek Prága környékére, leülnek a kanapéra és bogarásszák a térképet. Nincs semmi ötletük, de ekkorra már nyilvánvaló, hogy nem is azért jöttek fel. D. olyan vonzást érez, hogy megmerevedik az összes kis pihe és szőrszál a testén, fogai mellett összegyűlik a nyála, izzad a tenyere, libabőrös a tarkója és minden sejtjében bizsereg. Érzi, ahogy hüvelye kinyílik, felforrósodik és átnedvesedik. M.-et nézi, aztán óvatosan csókolni kezdi. M. gyengéden visszacsókol. Végtelenül lassú, kedves és óvatos minden mozdulata. Egészen nőies. D. viszont heves, lobogó, gyors, követelőző. Egészen férfias. Arrébb hajítják a térképet. D. már részeg M. szagától, soha senki másét nem szerette ennyire. Nem illat ez, hanem izzadtság és férfihormonok keveréke. Olyan szérum, amivel M. mindig kiütéses győzelmet arat és D. mindent elfelejt és megbocsájt. Vetkőztetni kezdik egymást, de előtte még M. bezárja az ajtót és behajtja a spalettákat. D. lerántja róla a pólót és mohón belefúrja arcát M. dús, sötétbarna szőrzetébe, ami a nyakától az ágyékáig végigfut a felsőtestén. Végül kinyitja M. vastag bőrövét és M. segít kigombolni a nadrágját. D. meglepődik, mert M. fanszőrzete teljesen elburjánzott. Valószínűleg hónapok óta nem volt senkivel. Ez még jobban lázba hozza, birtoklási vágya teljesen elhatalmasodik rajta. Ajkaival M. ágyéka felé közelít, M. félénk mozdulattal közelebb húzva magához, tövig a szájába nyomja ágaskodó nemi szervét. M. szája szétnyílik az élvezettől miközben nézi, ahogy D. egyre gyorsabban szopja és nyalogatja őt. D. arra gondol, hogy ha rajta múlna, többé nem lenne senki másé. M. alig érezhető, finom mozdulattal eltolja magától D.-t, hogy ő is levetkőzhessen. D. kioldja fehér, megkötős ingblúzát, aztán M. rituáléjuk szerint kikapcsolja a melltartóját. Ő az egyetlen, aki ügyetlenkedés nélkül véghezviszi a feladatot. D. megpróbálja kikötni a cipőjét, miközben M. a mellét simogatja, de úgy összecsomózza, hogy sehogy sem sikerül. M. kiköti neki, ettől szörnyen zavarba jön. Öt éves kora óta senki nem kötheti ki, vagy veheti le a cipőjét. Amikor teljesen levetkőztek, tovább csókolóznak és M. simogatni kezdi a lába között. D. büszke rá, hogy a férfiakat mennyire felizgatja korai nedvesedése. M. tőle szokatlan, heves mozdulattal hanyatt löki a kanapén és belesiklik a hüvelyébe. Már az első mozdulatban reszket, szemét lehunyva, szorosan átöleli D.-t. Tökéletes az összhang és D. arra gondol, végre teljes harmóniában van önmagával. Szétárad benne a nyugalom, biztonság és felszabadultság érzése. M. később felül a kanapén és D. szembe vele az ölébe. Összetapadt hassal, kézzel-lábbal a másikba kapaszkodva, egymás szemébe nézve, egymáshoz szorított szájjal szeretkeznek, éppen csak kicsit mozogva, amíg D.-t átjárja a gyönyör első hulláma, aztán egy perc múlva a második. M. ezután hátulról hatol belé és D. néhány pillanattal később érzi, ahogyan M. teste görcsbe rándul. Amikor alább hagy a beteljesülés kínja és mozdulni bír, végigsimítja D. hátát és melleit, csókokkal cirógatja nyakát és vállát. Rövid ideig még benne marad tűzforró hüvelyében, aztán szétválnak és csendben felöltöznek. Semmihez sem hasonlítható az öltözködés magányos gyásza. A ragyogás után szétfolyó üresség, mozdulatok hideg rutinja.
Később ebédelnek, aztán kisvasúttal megkerülik Prágát. Délután a belvárosban beülnek egy kávézóba. M. megint a gyerekekről beszél és betegségéről kérdezi D.-t. Mindketten közös családra vágynak, de könnyebb a reménytelenségbe takarózni, mint kockáztatni. D. tudja, hogy betegsége árnyékot vet minden vágyára és gyorsan lezárja a gyerek-témát. Kézenfogva mennek az utcán. M. hotdogot eszik, nem lakott jól az ebéddel, D. mindkét végét leharapja. Fagyit vesznek, leülnek a parkban és összebújnak. M.-nek ötkor mennie kell, addig még tizenhét perc van. Súgdolóznak és nézik az elhaladó férfiakat és nőket.
És nézik a gyerekeket is.
