Ősz

Néha úgy, de úgy hiányzol.
Amikor száz új viccet találok ki és mások nem értik a poént.
Mikor koplalok, mikor habzsolok.
Mikor éjjel ébren nézem a plafont, mikor elalszom és felriadok.
Rágyújtok a cigarettára és elnyomom, mert nem ízlik. Jól jönne az a kölcsönslukk.
Nem telik el nap, hogy ne jutnál eszembe.
Sok emberrel találkozom és mindig megállapítom, mennyire nehéz elérni, hogy közös hullámhosszon legyünk. Sőt, azt nem lehet elérni. Vagy úgy van, vagy nincs úgy.
Bár vállonveregetnél és azt mondanád, nem haragszom.
Azt hiszem van pár kivételes és nagyon jó barátom.
Mégis bennem van az űr, amit a barátságod hiánya és a távolság hagy.
Kitöröltelek mindenhonnan, hogy lásd, következetesen kegyetlen tudok lenni önmagammal is.
Kitöröltelek majdnem mindenhonnan.
Nő a hajam.
Minden héten egyre vékonyabb vagyok.
Meghatóan gyönyörű ez az ősz. Szerelmes vagyok a vetkőző fákba, szeretem az elmúlás keserű, száraz leveleit, az avar között csörömpölő hűvös szelet. Szeretek fázni és büdös pulóveredről álmodni titokban.
Talán kicsit nevetséges vagyok, talán kicsit szánalmas.
Tudom, hogy te is éppolyan egyedül vagy néha. Még akkor is, ha van, aki törődik veled.
Pár hét múlva repülni megyek egy kis géppel.
Aztán majd magamban elmondom neked, hogy az milyen.
Két hét múlva megint utazhatok a prágai villamosaimon.
Aztán majd elmondom azt is.
Fogalmam sincs, miért jó ez.
Lehet, hogy nem is hallasz.
Lehet, hogy nem is figyelsz.
De én csak mondom és beszívom és kifújom és álmodom és élem az egészet.